Rólam

Üdvözöllek a weboldalamon! A nevem Gyöngyösi Gábor, mechanikai és elektronikai műszerész vagyok, aki szereti a gépeket, a technológiát és az informatikát. 2013 és 2019 között több mint 5 évig dolgoztam a Magyar Állami Operaházban és az Erkel Színházban színpadon segédszínészként. Alkalmanként pedig nagyobb hollywoodi filmekben is részt vettem, amelyeket Magyarországon forgattak.

A színházi munka során számos gyönyörű díszlet és jelmez készült nekem és a lányoknak a színpadon. Gyakran éreztem, hogy bárcsak lenne nálam egy kamera, hogy megörökíthessem ezeket a különleges pillanatokat és a színésznőket, akik szinte csillogtak, amikor megjelentek a színpadon.

Gyerekkoromban volt egy régi orosz filmkamerám, egy “Zorkij”, majd később egy Polaroid, ami már akkor felkeltette az érdeklődésemet a fényképezés iránt. Az újabb érdeklődésem a fotózás iránt akkor kezdődött, amikor a színházban dolgoztam, mint díszítő, ahol még jobban beláttam a színfalak mögé, és megfigyelhettem a színházi színpadtechnikákat és világítástechnikákat. Az öt év alatt rendszeresen részt vehettem a világítás próbákon mint “bábu” . 🙂

Egy alkalommal egy pezsgős parti után megismerkedtem az egyik női kórustaggal, aki korábban szólista volt. Beszélgetésünk során kiderült, hogy rákja van, és bár hosszú ideje hajlott háttal járt, azon az éjszakán sikerült helyrehoznunk ezt. Ezt követően nem volt gondja a derekával, és egy pár lettünk. Próbáltam elkerülni a kórházat, de mindig ott voltam neki(nő) a sugárkezelés vagy kemoterápia után, és amennyire csak tudtam, segítettem neki.

Szerettem fotókat készíteni róla(nő) a hátsó lépcsőkön, jelmezekben, szünetekben. Egy ponton úgy döntöttem, hogy megveszem az első használt Sony DSLR-vázamat és Minolta-A bajonettes objektíveket, valamint pentacon objektíveket, amelyek különleges képvilággal rendelkeznek. A célom az volt, hogy megmutassam neki, milyen gyönyörű, még akkor is, amikor elvesztette hatalmas haját a kemoterápia miatt, amit végül én vágtam le neki. Nem akart a kamera elé állni rövidre vágott hajjal, de meg akartam mutatni neki, hogy a haja nem számít, még mindig gyönyörű.

A temetése(nő) után hónapokig, vagy talán évekig csak az interneten elérhető workshopokból tanultam, hogy megismerjem mások munkafolyamatait és létrehozhassam a sajátomat. Különböző fotósoktól tanultam, mint például Sue Bryce, Peter Hurley, Lindsay Adler, Christa Meola és Gavin Hoey a Creative Live, Adorama, Phlearn, Udemy stb. segítségével.

Később megvettem a második Cserélhető objektíves, új Fullframe Sony Mirrorless-vázamat, amelyet azóta is előszeretettel használok Minolta és Pentacon objektíveimmel. Adaptereket, vakukat és vaku-távvezérlőket, oktoboxot és világításállványokat is beszereztem, hogy esetlegesen a jövőben home stúdiómban alkothassak.

Szeretek olyan pillanatokat megörökíteni, amelyek történetet mesélnek, érzelmeket közvetítenek és örök emlékeket teremtenek. Remélem, hogy fotóim által mások is meglátják azt a szépséget, amit én látok a világban.